logo

 

Legénybúcsú, leánybúcsú. Hogy is kell?

Legénybúcsú, leánybúcsú.A legénybúcsúról a legtöbb embernek a hajnalig tartó bulizás jut eszébe, arra azonban már kevesebben gondolnak, hogy ez az az este, amit azért nem árt ésszel végig csinálni. 

Egyrészt azért, hogy elkerüljük a másnapi fejfájást, másrészt azért, hogy ne tegyünk olyat, amivel esetleg megbánthatjuk kedvesünket.

Régen és most

Csupán pár éve annak, hogy a legénybúcsút nem közvetlenül az esküvő napja előtt tartják, hanem kicsit korábban. Az igazság az, hogy ennek leginkább praktikus okai vannak, mivel senkinek sem jó, ha a nagy napon másnaposan ébred, esetleg nincs ideje kipihenni magát. A legény és leánybúcsúk, ahogyan arra az elnevezés is utal, tulajdonképpen egy korszak befejezését jelentik, bulizva búcsúzunk a boldog és szinte gondtalan évektől - másnap viszont egy új korszak kezdődik majd az életünkben.


Ez nem Amerika!

A legénybúcsú, bármilyen hihetetlenül is hangzik, nem egy tengeren túlról eredő szokás. Sőt, nagyon is magyar keletű. A nők kiharcolták maguknak az egyenjogúságot és ezzel egyidejűleg a leánybúcsút is, de nagymamáink idejében erről még szó sem lehetett. Nekik, de ezt csak halkan jegyeznénk meg, még nem volt joguk ahhoz, hogy gyűrűs menyasszonyként vetkőző fiúk táncában gyönyörködjenek. Bezzeg nagypapáink olykor a sárga földig itták magukat, s tették mindezt büntetlenül, és nem igazán foglalkoztak azzal, hogy a leendő ara mit szól majd mindehhez. És nem is nagyon szólhatott, hiszen abban a kegyben részesült, hogy az ő leendő "ura és parancsolója" másnap oltár elé vezette.


Legénybúcsú és sztriptíztáncosnő

A férfi a gyermekévektől ma egy hatalmas bulival búcsúzik. A helyi kocsmákban, barátok és sógorok körében való lerészegedés már a múlté, a helyszín pedig ez alkalommal egy hangulatos kis bár, ahol a jó minőségű italoké, esetleg némi harapnivalóé és a sztriptíztáncosnőé a főszerep. A számlát természetesen illik a vőlegénynek állnia, legalábbis ami a fogyasztást illeti, a lányokat pedig általában a barátok fizetik, mintegy búcsúajándékként.


Leánybúcsú - otthon 

A lányok még ma is másképpen búcsúznak a gondtalan tiniévektől, mint a fiúk. A buli helyszíne a legtöbb esetben semmi esetre sem egy pub, hanem a szülői ház, vagy esetleg a már előre megvásárolt, bérelt közös otthon. Az este valójában a közös emlékek felidézéséről, az igazi pletyikről szól, amihez kizárólag a csajok értenek. Persze a chippendale fiúk is egyre gyakoribb vendégei a leánybúcsúknak, de a vetkőzőfiúkra még mindig nincs olyan igény, mint a sztriptíztáncosnőkre. Vagy mégis?


Mire figyeljünk a buli alkalmával?

Bármennyire is a kötetlen jókedvé a főszerep a legény-és leánybúcsúk alkalmával, azért van néhány játékszabály, amit illik betartani, vagy szem előtt tartani. Nézzük, melyek ezek: 

A menyasszony és a vőlegény kell, hogy ismerje annyira jövendőbelijét, hogy tudja, mi az, amivel esetleg megbánthatja a másik felet. Divat ide vagy oda, nem biztos, hogy minden ara örül annak, ha azt hallja, kedvese az esküvő előtti napokban éppen tejszínhabbal díszített cicikkel nézett farkasszemet.

Szintén rányomhatja a bélyegét a nagy napra az is, ha a legénybúcsút mégiscsak az esküvő előtti napon rendezik meg, és a vőlegény másnaposan áll az oltár elé. Az pedig talán még nagyobb baj, ha ugyanezt a menyasszonyról lehet elmondani.

Ha tisztában vagyunk kedvesünk elvárásaival, sok kellemetlen perctől kímélhetjük meg magunkat. Ha pedig biztosra szeretnénk menni, mondjuk el barátainknak is, hogy melyek azok a meglepetések, melyekből nem kérünk. 

A fiatal pár ne csak egymásra gondoljon a buli megszervezése alkalmával, hanem próbálja figyelembe venni az örömszülők elvárásait is. Ne feledjük, vannak, akik számára a vallási hovatartozás ma is fontosabb, mint egy új keletű szokás. 

Azt, hogy mennyit szánunk a legénybúcsúra, egyedül mi tudjuk. Ha nem szeretnénk kellemetlen helyzetbe hozni magunkat a számla rendezésekor, előre rendeljük meg a menüt, az italokat, amit kínálhatunk svédasztalos formában. Ha finoman felhívjuk a barátaink figyelmét arra, hogy a svédasztalon mindent megtalálnak, maguktól is rájönnek majd arra, hogy mennyit fogyaszthatnak.